"Nem tudtuk mire számítsunk és ők se számítottak ránk"
2010.08.01. 11:56
Mi sem tudtuk mire számítsunk és a szervezők se számítottak ránk. Hallottunk hideget, hallottunk meleget, rólunk meg nem hallottak semmit. Így indult a terepgyakorlat drávai része. Mondhatnám, hogy nem volt jó,
mert a világ végén volt (a szó mindenfajta értelmében) és a vonatjegy nem olyan olcsó, bár az még kibírható...
mert meleg volt, szakadt rólunk a víz, így néha igen csak nehezünkre esett odafigyelni, és a tanerőnek sem volt könnyű összeszedni a gondolatait
mert csak tekertünk, meg nem álltunk, hogy nahát, az milyen növény/fa/racka/miegymás, és a 6-s főút sem egy leányálom
mert nem mindig találtuk meg a közös hangot, és voltak kommunikációs hibák...
Emellett azonban nem lenne teljes a kép, ha kihagynám azokat a dolgokat, amitől mégis jó volt az a pár nap:
hogy újra együtt volt a csapat, esténként gazdagítottuk egymást egy két felejthetelen pillanattal (hova lett a béka? bent ül a csokilikőrben; Lucus hidd el a kutyus mindig kihozza a tálkát, igen igen ott a helye, de Scotty éhes; te is láttad, hogy leesett az a csillag az égről? az nem csillag, az egy műhold...) és egy olyan részére mentünk az országnak, ahova valljuk meg őszintén, önerőből nem sűrűn jutunk le
hogy végre leültünk az Intézet "küldöttségével" és elmondhattuk mostoha sorsunk (hiába kis szak, családias hangulat, peace love és világbéke, azért kicsit elfeledkeztek rólunk, és igencsak magunkra voltunk utalva az elmúlt egy évben), és talán megindulhat valamiféle változás
hogy Őrtilosban egy természetvédelmi őrrel elbeszélgethettünk a park és úgy általában az ország környezetvédelmi problémáiról, a küzdelmekről, amiket ők vívnak minden egyes védett területért (igaz, hogy mindezt csak az hallotta, aki elől loholt nagylábú vezetőnkkel a vonatsínek között)
na és evezés közben láthattunk fekete gólyát, igaz csak egy pillanatra, és csak az, aki bevállalta ezt a plusz sportolást
Tovább ragozhatnám a dolgot, de a lényeg érződik: más volt ez mint a Bükk. Nem tanultunk meg száznál is több növényt, nem a csenben, távol a civilizációtól voltunk, és az egésznek inkább amolyan sporttábor jellege volt. Én mégis jól éreztem magam, és 7 év megszokott rutinját igen nehéz feloldani, de a változás csak rajtunk és a meghallgatáson múlik. Mintahogy az is, hol tudjuk jól érezni magunkat, és azzal a bizonyos 7 lánnyal (plusz gyerek, férj, anyós, kutyák, doktoranduszok és ifjú doktor) bátran belemerek vágni a következőbe! Mondjuk, nem akarunk véletlenül jövőre az Őrségbe menni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Széltoló 2010.08.02. 20:39:17
KKingu 2010.08.02. 22:32:18
Aropa · www.finnisztan.blogspot.com 2010.08.07. 07:45:44
Az Őrség egy szép de elég szűk kultúrtáj sok fenyővel, távolsága/elérhetősége pedig még rosszabb is a drávai résznél.
A Balaton-Felvidéket és a Kab-hegy környékét jobbnak tartanám. Földtanilag is sokrétűbb és jó a közlekedés. Ja, és van bor! (vagy szüntessük meg az egészet ahogy van)
Nóóri 2010.08.07. 12:08:27
Ha meg új vizekre eveznénk, akkor még szóba jöhetne a Zemplén is.
Utolsó kommentek