Bár a történet régi, de talán nem idejétmúlt!
Kicsit a csoda, de sokkal inkább Pezse segítségével eljutottam a biológia oktv döntőjéig. A döntő szintén írásbeli volt, de biztos ami biztos megkérdeztem ofőm, hogy szerinte kiöltözzek e. Azt válaszolta, hogy nem hiszi, hogy néznék, hisz itt csak megírom a feladatsort és már jöhetek is el, szóval menjek csak kényelmesen. Tehát neki is indultam: piros tornacipő, lila nadrág és valamilyen poló, tán egy együttes, vagy egy nagy lepke volt rajta? Mindegy... Megérkezek és már a bejelentkezős standnál olyan furán néznek rám, mikor benyitok a várakozó terembe, meg is értem miért. Ott ülnek sorban diáktársaim ingben, blúzban, fekete szoknyában, nyakkendőben, sőt még zakót is viselt némelyik. Azt hiszem sejtitek micsoda tekintetek kereszttüzébe kerültem...
Az igazi döbbenet azonban akkor ért, mikor vége volt az írásbelinek, de még a terembe kellett maradni és a felügyelőtanár elkezdte kérdezgetni, ki hova tanul tovább. Ezen felbátorodva a mellettem ülő leányzó és köztem a következő párbeszéd zajlott:
- Ó látom szalagod van, most felvételizel, ugye?
- Igen persze.
- És te melyik orvosit jelölted elsőnek? Mert én most nagyon gondolkodok azon, hogy inkább Szegedet próbálnám meg...
- Az Állatorvosit (szomszédom szemében még semmi változás), de biológia szakon. (döbbenet kiül a retinára)
- Dehát akkor miért fárasztod magad OKTV-n? Oda nem lehet kemény bekerülni, nem?

Hirtelene mi zajlott le bennem? Kiderült, hogy a versenyzők közül egy lány jelölte meg még a biomérnökit, de azon kívül mindenki az orvosit jelölte meg, vagy fogja jövőre, és ezért agyon hajtják magukat, nyelvvizsgák, OKTV és minden ami belefér. Amit én tiszteletben is tartok, de cserébe miért kell lenézni azt, aki valami másra akarja használni a biológiát? Nem csak az orvosokat ismerjék el! Tudom, nagyon komoly és felelősségteljes hivatás, de ezenkívül van más területe a tárgynak! Attól kell őket külön kezelni, mert egy életen át ugyanazt az állatot vizsgálják és gyógyítják?
A kölcsönös tiszteleten kéne alapulnia már végre ennek a társadalomnak, nem pedig azon, hogy már érettségikor a felsőbbségérzet leng át egyeseket... de mindegy is. Vannak kedves és tiszteletméltó orvosok és csak ez számít!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.