A viselkedés és megjelenés alapelemei még csak hagyján, az én kedvenceim, múlt vasárnappal, a rongálók lettek. Mert ugye mi mást csinálna az ember teljesen hülye szülötte, ha meccs után hazafelé tart a kisváros sporttelepéről? Természetesen berúg, mint állat és a nyomokat eltünteti: pici szilánkokra töri a sörös, boros, egyébpiás üvegeket a spottelep melletti park sétautacskáján, és lerugdalja az egészet a fűbe (nehogy anyuci rájöjjön?)...
Gondolom mondanom se kell mi a hatás (az esztétikai rombolás mellett): nyáron elvágott kezű, térdű kétévesek, télen szétvágott tappancsú kutyák. Az már csak a vakszerencse, hogy a vasárnapi kutyás verseny négylábú résztvevői közül (tudtommal) csak egy járt szerencsétlenül, és nem von le semmit a vandál vadbarmok tevékenységéből. Súlyosbító körülmény: az én kiskutyám lépett bele, a sebet varrni kellett végül. Két hét, mire ráállhat a lábára. És még jó, hogy ilyen kevéssel megúszta...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.