Nóri kérésére osztom meg a pár héttel ezelőtti "barátságos" kis történetecskét.

"Egy csodálatosan szép szerdai napunk után, jókedvűen, este 7kor, cseppet sem fáradtan mentünk hazafelé Annával és Dorkával a metrón. A Stadionok névre hallgató megállónál, felszáll egy szimpatikus úriember (tar kopasz, bomber dzseki, terep nadrág és hogy teljes legyen a kép, az elmaradhatatlan fehér fűzős acélbetétes bakancs...). Szóval felszállt a barátnőjével (aki ugyan így nézett ki, csak volt haja :P) és az "ölebükkel". Drága házi kedvencnek akkora volt a mancsa, mint az én tenyerem, de szerintem nagyobb is, és nem mondanám, hogy barátságosnak tűnt (tudjátok, a 101 kiskutyában is mindig olyan a kutya, mint a gazdi XD). Dorkáékkal picikét ledöbbentünk a látványtól, de azért beszélgettünk tovább... Az Örs vezér tere előtt 20 méterrel a kutya úgy döntött, hogy elfáradt és lefekszik. Gazdi elkezd bosszankodni, hogy pont a legjobbkor támadt ez az ötlet, majd miután kinyílt az ajtó, a szimpatikus fiatalember így szól a kutyájához - Menj Adolf, ott vannak a cigányok! - ösztönözvén a kutyát a felkelésre..."

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűznöm... :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.