Petőfit a pipafüsttől az ablak előtt lévő fáig minden megihlette, de vajon milyen ihletei lehetnek egy biológushallgatónak? Következzék egy példa: egyik kedves ismerősöm a laborban készült a parazitológia vizsgájára és éppen a különböző férgeket vette lajstrom alá, amikor megláttam nála a szívféreg nevű fajt. Már az állatka neve is eléggé költői, de mire hazazötykölődtem a metrón és villamoson meg is született a nagy mű... és mi is lehetne az ember szívférge más, mint a...?

Dirofilaria immitis

Férgek rágják szívemet most valóban azok,

Most valóban azok.

Megfertőződtem, úgy, úgy.

Ki gondolta volna, hogy ott rejtőzöl,

Te féreg,

Minden gondolatban, minden rezzenésben,

Minden elhullajtott tévedésben.

Átkozott vagy, Ehbert vonalaim átrágod,

Nem marad már sejtem érintetlen.

Légy átkozott, mert szívem rontod,

functio laesa sem kerül el,

Betegséget rejtesz, bármerre térsz,

Miért pont hozzám,

Miért pont engem kérsz?

Hát nem elég neked a többi ember,

Mérged árad bennem, mint tenger,

Melynek hullámai rostjaimat veri,

S szegény szívem többé nem engedi.

Miért van szemem, amivel megláttam,

Miért van szívem mely érte dobban,

Miért tér vissza a vágy újra?

Kísértésbe hajtasz te féreg,

Már az egész valóm kéred?

Légy átkozott te milliók óta éhes,

Kinek szív nem gond, mégha oly kérges

Mint ezer éves tölgynek ága, s ha

Erős, mint volt Egernek vára,

Neked annál nagyobb élvezet,

Hogy szétrágd, mind kéjesebb

Az örömöd, puszta kémia.

De miért harcoljak hát,

Utolsó pitvaromért, kamrámért?

Rágd magad be tovább,

te átkozott,

te féreg,

te szerelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.