Még csak két hete vagyok orvostanhallgató, de már látom, hogy milyen jó helyre kerültem - a tudás kincsesbányája ez a hely, feltéve, hogy az ember hajlandó megdolgozni érte.

Az egy év a biológia szakon nem volt hiábavaló: a legtöbb tantárgy anyaga -egyelőre legalábbis- átfedi a tavaly tanultakat, úgyogy az eleje még könnyebb. Nincs gondom a latin kifejezésekkel, a latin nyelvtannal, és simán meg tudom különböztetni a mikroszkóp alatt a köbhámot a hengerhámtól. Nyilván ahogy haladunk előre az anyaggal, jönnek majd az újdonságok is.

Az anatómia nehéz lesz. Nem azért, mert nehéz megérteni, egyszerűen csak őrült sok az anyag, amit röpke két év alatt kell belegyömöszölnöm a fejembe. De azt hiszem, a megszerzett tudás kárpótolni fog minden, az alvásidőből elvett percért.

Az emberi test csodálatos. A kezembe veszek egy csontot, és ahogy végigsimítom rajta az ujjaimat, tudom, hogy minden egyes kiemelkedésnek és bemélyedésnek megvan a maga funkciója. Gyönyörű. Az ember gyönyörű. Azt eddig is tudtam, hogy érdekes, de ide kellett jönnöm ahhoz, hogy rájöjjek, milyen jól ki van itt minden találva.

Két hét után úgy tűnik, megérte idejönni. (Aztán majd kiderül, hogy a vizsgaidőszakban is ezt fogom-e mondani...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.