Újra itthon... Egy hét csendes táborozás-túrázás után. Jó volt, tetszett nagyon, mindenképpen feledhetetlen élmény marad. Pedig köztudott, hogy nem rajongok a növényekért, de a növénytanos tanáraink még a végén változtatni fognak ezen... :)

A nagy események már az odafele úttal elkezdődtek, mint már Nóri említette van a Bükkben egy Rókafarm nevezetű hely. Hát nekünk ott sikerült leszállni, pedig nagyon nem ott kellett volna és mivel a következő busz csak 50 perc múlva jött ezért telefonos segítséghez folyamodtunk. Ami az adott körülmények között nem volt olyan egyszerű, de végül sikerült. Azt hiszem diákok még nem fogadták ilyen kitörő örömmel a tanárukat :D

Láttunk (és természetesen jól meg is tanultunk :)) rengeteg hétköznapi, védett, fokozottan védett, hasznosabbnál hasznosabb növénykét gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyen. A rengeteg orchidea mellett (amiről már tudjuk, hogy az út mellett növögetnek, akármilyen hihetetlen), láttunk a Süsüből híres sárkányfüvet, turbánliliomot, az egyik tanösvény névadóját, a tárnicsot, megtanultuk az alapvető fa, cserjefajok és lágyszárú fajok (jó)néhány képviselőjét is.

De természetesen jó biológus palántához híven növényfelderítő utunk során összefogdostunk tücsköt-bogarat is. :) Rengeteg volt a ganajtúró bogár (alias scarabeus), egyik szebb, mint a másik. Fogtunk sáskát, szöcskét, pókot és szitakötőt is, azonban a szúnyogokkal és a kullancsokkal nem bántunk kesztyűs kézzel, Számukra általában mi voltunk az utolsó állomás, ennyivel is kevesebb van belőlük mostanra. :) Na, de volt szerencsénk magasabb rendű állatokkal is találkozni: rögtön az első nap sikerült denevért simogatni (szerintem olyan a bundája, mint a nyúlszőr, a szárnya pedig olyan vékony, hogy ha a két ujjad között megfogod nem is érzed), találkoztunk gőtékkel, akik egy termetes pocsolyában tanyáztak, illetve utolsó nap egyből 2 foltos szalamandrával (kiskorom egyik kedvenc állatával).

De egy szónak is száz a vége, a lényeg az, hogy nagyon jó volt, élveztem a többiekkel töltött időt, a fáradtan egyre fájdalmasabb poénokat, az aranyköpésekről nem is beszélve. Az esti sörözéseket, amikor már tanáraink is lazítottak kicsit velünk, a beszélgetéseket, az ökörködéseket és a közös térerő-hálózat kereséseket. :) Örülök, hogy ide sodort az élet és nem egy másik egyetem másik szakára. Köszönet mindenkinek ezért az egy hétért!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.