2010 november 27. Leesett az idei tél első hava! Nem tudom, ki hogy van ezzel, de mikor péntek (nov. 26) éjjel ráeszméltem a szakadó hóra, gyermeki lelkesedéssel ugráltam a kavargó pelyhek között. Reggel csak fokozódott az öröm, mert addigra a mi környékünkön már jó tíz centi esett, és nem is akarta abbahagyni.

Hóesés... Fehér pelyhek kavarognak a sötétben, tündéri búrát adnak az utcai lámpáknak. Elnyelik a hangokat, eltompítják az időt. Ilyenkor minden más egy kicsit, a hóesésben. Másik világ: a puha tél világa. Néhány napja már lehetett érezni, hogy megérkezett a tél. Valahogy megváltozik a táj hangulata. Más a szél, más szagokat hoz, és más fénye van a napnak. Aztán leült a péntek reggeli, deret hozó köd, és úgy szimatoltam, nem füllentett a meteorológia: nemsokára jön a hó is.

És tényleg. Bár az időjárás-jelentést hallgatva nem gondoltam, hogy ennyi hó esik majd. Nem bánom. Sőt. fehérben pompázik az utcánk, és ragyonak a domboldalak, amelyeken sétálni szoktam. Porzik a hó, és szikrázik napsugaraktól a kutyák mögött, lehet hóangyalkát csinálni, és meleg fényt hoz a szobámba a gyertya fénye.

Kilesek az ablakomon, meglátom a vastag, fehér párnát a kerítésünk tetején. Valahogy még mindig nem hiszem el, csak ha kinézek: leesett az első Hó!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.