Ha fél kilenctől tízig egy helyben kell ülnöd, a kezed majd leszakad a körmöléstől, és a Metropol aznapi sudokuját már az első fél órában sikerült megfejneti, majd öt percre rá a keresztrejtvényt is, és még még mindig van fél óra, meg még több is, és körülötted lassan mindenki álomba merül, olvasni egy 16 fős csoportban óra közben nem lehet, de nem is ajánlatos, és rajzolni se, pedig figyelnél, tényleg, érdekes téma, világéletedben arra készültél, hogy a halak kiválasztását tanulmányozhasd, de azért jóból is megárt a sok, és jajistenem, ne pislog, ne pislog, mert úgy marad a szemed, áááá......

Ismerős?

Sose szerettem a kávét. De rájöttem arra, hogy amit a Keletinél lehet kapni, ott lenn, a metrónál, a pékségnél, na az a fajta tejeskávé három cukorral egész finom, és elég sokáig ébren tart. Sőt, ha megkéred őket, hogy dobják bele neked a cukrot, sokszor meg is teszik, sőt, néha ők maguk ajánlják fel.

Hiába. Az egyetemista kávé nélkül félkarú írógép csupán. A másik kar a szemhéjak feltámasztásához kell, természetesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.