Egyik kedves sorstársunk szomorú vagy inkább már már tragikomikus esete a témaválasztással. Nem elrettentésnek szánva közöljük, de jobb ha látjuk, bizony ilyen is előfordul. A vége kicsit negatív kicsengéstől terhes, de az ő helyzetét megértve nem is várhatunk pozitív üzenetet. Majd én helyette: "Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább győzd le te a rosszat jóval." Magyarul attól még, hogy ilyen alakok is vannak a tudományban, sőt még ilyenebbek, attól még támadhat egy emberibb rétege a tudósoknak. A változtatás joga a mi kezünkben van. Nem mondom, hogy jobbak leszünk, ó dehogy. Ám következzék a történet:
"Nagy tudósok és professzorok... akik öltönyben és kosztümben járnak konferenciákra előadni... akik szinte csak kedvtelésből tanítanak... akik nagy kutatásokat szerveznek és csak úgy repkednek a cikkeik. Azt hiszem az összes TTK-s hallgató olyan akar lenni, mint ők. De vajon tényleg jó olyannak lenni? Döntsétek el ti.
Hát igen, eljön a nagy pillanat, szakdolgozati témát kell választani. Nem kérek sokat csak, hogy toxikológiával foglalkozhassak. Hiszem én. Ugyanis mindenki csak küld ide-oda, egyik embertől a másikig és senki nem tud segíteni. Aztán végre elpanaszolva nagy bánatomat az egyik tanárom javasol egy neves intézményt, hogy ismer ott egy jó témavezetőt jó témákkal. És lett is téma, ha nem is az, amit ő elsőre elgondolt, de lett és elégedettek voltunk.
Csakhogy a témavezetőm még külföldön volt, így e-mailben megbeszéltük, hogy menjek be az intézetbe és beszéljem meg az asszisztensével a munkával kapcsolatos dolgokat, kapok olvasni valót, meg ilyenek. Be is mentem. Mindenki aranyos és segítőkész, a lány be is mutatott az egyik főnöknek (S-nek), hogy ő A (témavezetőm) új szakdolgozója, mostantól nálunk van.
Mindenki elégedett, én is belevetem magam a szakirodalomba, bejelentkezek témabeszámolóra, lelkesen várom, hogy a témavezetőm hazaérjen külföldről és kezdhessek dolgozni.
S ekkor villámlott... kaptam egy e-mailt S-től, hogy itt van két szakdolgozati téma (teljesen más, mint amire épp készültem) és B vagy C lesz a témavezetője. Tessék?! Teljes pánik, mi történt a témámmal és A-val? Gyors udvarias levél írása S-nek és A-nak.
S azt írja, hogy beszéltek az osztályon és úgy találták, így lesz a legjobb. A viszont azt írta, hogy mivel aznap jött haza még bent sem volt az intézetben, de nyugalom elsimítja az ügyet.
Mennydörgés... egy héttel a témabeszámoló előtt megtudom, hogy a témavezetőm helyzetét, amíg külföldön volt, annyira aláásták a kollégái, hogy a káoszban nem tud vállalni. A tanárom mondta, hogy szerinte nem menjek ezek után az intézetbe dolgozni, hisz ezekbe a dolgokba nem lenne jó belekeveredni. Igazat adok neki. Nem érdemes egy olyan sakkjátszmában gyalognak lenni, ahol csak veszthetek.
Így hát rohanás a suli vezetőséghez, hogy bizony késni fogok a szakdolgozatos papír leadásával és a témabeszámolóra sem tudok produkálni semmit, mert semmim sincs. Szerencsére mindenki megértő, elvégre nem én rendeztem így, a témabeszámolóm is átkerülhet az utolsó időpontra, s nem fognak sokat elvárni, hisz akkor még elég kevesem lesz.
A nagy tudósok és professzorok... akik neves intézményekben dolgoznak és ott fúrják egymást, ahol tudják, ott próbálják megsebezni a másikat, ahol a legjobban fáj, hogy ők előnyhöz jussanak a versenyben. Nem számít, hogy közben ki másoknak okoznak kárt. Rosszabbak mint a gyerekek.
De hát ebben élünk, ebben fogunk dolgozni, ezzel nem lehet mit tenni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz."
Utolsó kommentek