Aki nem bírja a bunkókat, ne törődjön velük, ők vannak többen.
Akinek itt az ideje felnőni, tanuljon meg hallgatni.
Aki viselkedhet felnőttként, ne késlekedjen.
Aki még egy algológusban sem látja meg a gondolkodó embert, ne csodálkozzon, ha a háta mögött az ő munkáján is röhögnek majd.
Aki nem képes alkalmazkodni, az kipusztul.
Minden villany egyszer lekapcsolódik.
Ezúton is bocsánat minden Jánostól.

Aki algológusnak megy, ne csodálkozzon, ha kiröhögik a háta mögött/előtt.

Aki tanárnak megy, ne legyen sértődékeny.

Aki tanárnak megy, bizony őrizze meg a humorérzékét.

Aki bunkó és tapló, bizony ne lepődjön meg, ha ennek hatására mi beszólogatunk ám!

Miért ne? Nóri barátném már megmutatta, hogy nem csak Pityófink írhat a magyar flóráról és faunáról.

De álljunk csak meg egy percre!

A tudósok egész nap agyalnak, a költők/írók egész nap merengenek, mondják a sztereotípiák, és hát mindnyájan tudjuk, a sztereotípia nagy úr. Tehát a kettőt nehezen lehetne összeegyeztetni, mondanák a született sztereotípiagyártók.

Gondolom, ők színtisztán tudósalkatok, és nem hallottak még pl. Einsteinről, akinek ugyan egy versét se olvastam még, ellenben állítólag egészen kiváló zenész volt. És hát tudjuk, hogy irodalom, zene, művészet, egyre megy...

Hogy mi közünk van nekünk Einsteinhez?

Semmi. Na ne vicceljünk már, miért is lenne? Attól még a párhuzam megállhatka a helyét. És nem kell nekünk irodalmi Nobel-díjat kapni, feltéve hogy nekünk adják az orvosit. De orvosit se kell kapni, feltéve, hogy nekünk adják az irodalmit. Nekem aztán tökmindegy...

Petőfit a pipafüsttől az ablak előtt lévő fáig minden megihlette, de vajon milyen ihletei lehetnek egy biológushallgatónak? Következzék egy példa: egyik kedves ismerősöm a laborban készült a parazitológia vizsgájára és éppen a különböző férgeket vette lajstrom alá, amikor megláttam nála a szívféreg nevű fajt. Már az állatka neve is eléggé költői, de mire hazazötykölődtem a metrón és villamoson meg is született a nagy mű... és mi is lehetne az ember szívférge más, mint a...?

Dirofilaria immitis

Férgek rágják szívemet most valóban azok,

Most valóban azok.

Megfertőződtem, úgy, úgy.

Ki gondolta volna, hogy ott rejtőzöl,

Te féreg,

Minden gondolatban, minden rezzenésben,

Minden elhullajtott tévedésben.

Átkozott vagy, Ehbert vonalaim átrágod,

Nem marad már sejtem érintetlen.

Légy átkozott, mert szívem rontod,

functio laesa sem kerül el,

Betegséget rejtesz, bármerre térsz,

Miért pont hozzám,

Miért pont engem kérsz?

Hát nem elég neked a többi ember,

Mérged árad bennem, mint tenger,

Melynek hullámai rostjaimat veri,

S szegény szívem többé nem engedi.

Miért van szemem, amivel megláttam,

Miért van szívem mely érte dobban,

Miért tér vissza a vágy újra?

Kísértésbe hajtasz te féreg,

Már az egész valóm kéred?

Légy átkozott te milliók óta éhes,

Kinek szív nem gond, mégha oly kérges

Mint ezer éves tölgynek ága, s ha

Erős, mint volt Egernek vára,

Neked annál nagyobb élvezet,

Hogy szétrágd, mind kéjesebb

Az örömöd, puszta kémia.

De miért harcoljak hát,

Utolsó pitvaromért, kamrámért?

Rágd magad be tovább,

te átkozott,

te féreg,

te szerelem.

Ha fél kilenctől tízig egy helyben kell ülnöd, a kezed majd leszakad a körmöléstől, és a Metropol aznapi sudokuját már az első fél órában sikerült megfejneti, majd öt percre rá a keresztrejtvényt is, és még még mindig van fél óra, meg még több is, és körülötted lassan mindenki álomba merül, olvasni egy 16 fős csoportban óra közben nem lehet, de nem is ajánlatos, és rajzolni se, pedig figyelnél, tényleg, érdekes téma, világéletedben arra készültél, hogy a halak kiválasztását tanulmányozhasd, de azért jóból is megárt a sok, és jajistenem, ne pislog, ne pislog, mert úgy marad a szemed, áááá......

Ismerős?

Sose szerettem a kávét. De rájöttem arra, hogy amit a Keletinél lehet kapni, ott lenn, a metrónál, a pékségnél, na az a fajta tejeskávé három cukorral egész finom, és elég sokáig ébren tart. Sőt, ha megkéred őket, hogy dobják bele neked a cukrot, sokszor meg is teszik, sőt, néha ők maguk ajánlják fel.

Hiába. Az egyetemista kávé nélkül félkarú írógép csupán. A másik kar a szemhéjak feltámasztásához kell, természetesen.

Ez volt számomra az egyetem legnagyobb rejtélye.

A konyhásnéni - igen, az az igazi, mesebeli konyhásnéni, aki minimum két méterről placcsantja bele tálkádba a babfőzeléket, aki a finom kajából keveset, a borzasztóból sokat ad -, szóval a konyhásnéni legendás állatfaj. Bárhová is mész Magyarországszerte, a konyhásnéni mindenütt konyhásnéni marad. Olyan asszony, aki nem szereti, ha a betűtésztából értelmes magyar szavakat raksz ki a tálcára, aki nem szereti, ha a víz a pohár helyett a sótartóban landol, vagy a cékla a vizeskancsóban, aki üvölt, mint a sakál, ha a menzai beszélgetések zajszintje 45 dB fölé mászik...

Nálunk valami furcsaság van. A konyhásnénik kedvesek, mosolygósak, és ha nem tudod, mit kérjél, ajánlgatnak neked ezt-azt, senki sem siettet, legfeljebb a mögötted állók. A konyhásnénik közül egy igazából konyhábácsi, de őt is szeretjük. A konyhásnénire már nem azért mosolygok rá, mert tudom, hogy a jókedv idegesíti, hanem mert tudom, hogy vissza fog mosolyogni, és ettől még jobb napom lesz.

Azt nem tudom, hogy a többi egyetemen mi a helyzet, nekünk kifejezetten jó dolgunk van.

Vannak gyanús és kiszámíthatatlan állatok, akikkel már elsősen megismerkedtünk:

a cinkék :

A megfigyelés két magyar biológus, a német Max-Planck Madártani Intézet munkatársa, Estók Péter, illetve Zsebők Sándor nevéhez fűződik. Estók először 1996-ban talált kicsípett fejű denevért, majd tíz évvel később Zsebőkkel és Björn Siemers svéd kollégájukkal 18 széncinegék által elpusztított törpedenevért (Pipistrellus pipistrellus) regisztráltak a Bükkben. "Számos (denevér-) testet találtunk... Az egyiknek egy széncinege lecsipkedte az összes izmát, zsírját, belső szerveit, sőt kicsípte még az agyát is. Csak csontok maradtak. Ez az első alkalom, hogy denevérvadászaton érték ezeket a madarakat" - idézte a Guardian Estókot, akinek kollégáival közösen írt tanulmánya szerdán jelent meg a Biology Letters brit tudományos folyóiratban.A cinkék a téli álmukból ébredező denevérekre vadásznak, amelyek még alig tudnak mozogni, így könnyű - ráadásul mivel tömegük körülbelül negyede a madarakénak - kiadós zsákmányt jelentenek. A madarak meghallják, ahogy az ébredező denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az elmősökre - írja a Guardian. Gyakran ott helyben fogyasztják el áldozatukat, de előfordul, hogy a környező fákra repülnek velük. Nem ölik meg azonnal a denevéreket, de azok általában elpusztulnak, amikor a cinkék kicsipkedik agyvelejüket. A kutatók kísérlettel igazolták, hogy a madarak csak akkor esznek denevért, ha nem találnak más élelmet. A madarak viselkedése újszerű és szokatlan kommentálta a New Scientistnek Gareth Jones, a Bristoli egyetem denevérkutatója. "Nem ismerek más tanulmányt, amely téli álmot alvó denevéreket evő kismadarakról szólna. Ez egy nagy előrelépés a cinegék részéről, mivel alapvetően hernyókon élnek." A kutató szerint feltehetően tanult viselkedésmintáról lehet szó, mivel hasonló viselkedésmintáról Magyarországon kívül Lengyel- és Svédországban is szólnak népi megfigyelések.

Na mit szóltok az ártatlan nyitnikékelőkről?

Hogyan lesz egy átlagos lányból biológus? Úgy 4-5 évesen kipakolja a Természettudományi Múzeum egy szekrényét és eljátszik a csontokkal meg a kitömött denevérrel, majd az óvodai gyerekpszichológusnak a cápák fogváltásáról mesél. Az élmény fokozódik, amikor minden tücsköt bogarat hazavisz (anyu és apu ezúton is bocsi) és az iskolában is már csak a biológia óra köti le... A rokonság persze nem érti, miért nem inkább orvosnak megy (pedig ha tudnák, hogy Dr. House csak a tvben mutat jól...). A blogon közkinccsé igyekszem tenni mindazt ami egy biológussal megtörténhet "munka" közben és civilként is, jó szórakozást hozzá, és ne felejtsétek: a hülyeség nem pók, mégis behálózza a világot.

Na helló mindenki!

Érdekes kísérlet lesz ez:mit lehet ma kezdeni a biológiaszakkal? Mit lehet kezdeni a lyukasórákkal? Miért haragszunk a lepkékre?

Ezekre, és még sok más kérdésre próbálunk majd választ találni.

Hogy sikerül-e?

Majd kiderül...