Elérkezett az idő kicsit megismerkedni a biológia terepi részével, végre szikrázó napsütés és frissen rajzó szúnyogok vártak ránk az ócsai madárvártán. Kicsit belenézhettünk hogyan zajlik a madárgyűrűzés, aminek számomra az egyik mai napig rejtélyes része, ahogyan a madár tollait a hasán szétfújva a gyűrűző képes megállapítani a tartalék zsírrétegéből az állatka kondiját. Biztos ha már az ember vagy száz madárnál ezt végignézte már rutinból mondja.
A mai termés néhány kis poszáta, fülemülesitke, cserregő nádiposzáta, fitisz és csilp-csalp füzike és nádiposzáta, akiket néha úgy kell kivarázsolni a hálóból, és van, hogy egy nap az ember háromszor fogja vissza ugyanazt az egyedet, mert szegény kismadár, mindig csak a következő hálóállásig jut el:).
A  költési időre való tekintettel a hálokat dél körül feltekertük, hogy minél kevésbé zavarjuk a családalapításon serénykedő jószágokat, és korszerű "fészekrakó" programot valósítottunk meg, mesterséges odúkat helyeztünk ki az Ócsa mellett induló tanösvényen, ahol megmutatta a táj igazi rejtett kincseit is nyári tőzike, a madárfészek kosbor, az indás ínfű, az ernyős sárma és a gyöngyikék formájában, akik nagy tömegben egy szatyorból néztek vissza ránk...
És most következik az idillikus osztálykirándulásmeséles tárgyalás után a csattanó: miért éreznek emberek ingerenciát arra, hogy kimennek a "zöldbe" és egyből nekiállnak leszedni, levágni növényeket, vagy ne adj Isten szemetelni? Miért van az, hogy némelyek védett virágok árulásával bírnak csak pézt keresni, hát nincsen munka elég ebben az országban? Jó tudom, könnyen beszélek, sose éltem olyan helyzetben, hogy akár megforduljon ez a lehetőség a fejemben, de olyan rossz újra meg újra ilyeneket látni.

A madárgyűrűzésen jó néhányan csak mosolyognak, minek az egész? "Úgyis csak pár évig él a madárka, miért adjunk rá gyűrűt?" vagy "Minek teszitek ki ekkora stressznek őket?" és hasonlókat mondagatnak, hát íme a válasz: minden megfogott madár adatbázisba kerül, és vannak akik ebből a végtelen sok adatból nem kis dolgokat hoznak ki, például vonulásból kiderül, hogy melyik madár váltott stratégiát a klímaváltozás hatására (igen van klímaváltozás, aki nem hiszi nézzen ki az ablakon!), melyik faj egyedszáma indult csökkenésnek, és még ki tudja hány információ rejlik a gyűrűzési adatokban...
Tehát a tanulság: ha gumicsizmás, hálóval és vagy odúval rohangászó, távcsővel eget kémlelő embert láttok a mezőközepén meg van az esély, hogy épp egy madarász. Aki azon dolgozik közvetetten, hogy sose jöhessen el az a bizonyos néma tavasz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.