Laurinny:
Én is biológus szakra készülök, azon belül etológus akarok lenni (+egyéb célok) és igen jelentkezt... (2011.11.05. 14:36)Te mit keresel a biológia oktv-n?
Nóóri:
Legalább szépen korrelál a lepkék fogási mintázatával (most csapjatok agyon). A szeretetetek bőven... (2011.08.26. 11:55)Számozott emlékek
KKingu:
kissé zűrzavaros, de imádni való :D kár, hogy csak most olvastam :) és nagyon szívesen a reggeli k... (2011.08.25. 22:33)Számozott emlékek
Anglemor, a Sárkány:
Nóóri, imádlak!
pussz,
AS (2011.08.23. 11:10)Számozott emlékek
Nóóri:
Teljesen nem lehet bezárni az ajtókat, de nem mindegy melyik az amin teljes fény árad a szobába, é... (2011.04.27. 21:13)elmélkedés a párkapcsolatokról
Laurinny:
Én is biológus szakra készülök, azon belül etológus akarok lenni (+egyéb célok) és igen jelentkezt... (2011.11.05. 14:36)Te mit keresel a biológia oktv-n?
Nóóri:
Legalább szépen korrelál a lepkék fogási mintázatával (most csapjatok agyon). A szeretetetek bőven... (2011.08.26. 11:55)Számozott emlékek
Nóóri:
Teljesen nem lehet bezárni az ajtókat, de nem mindegy melyik az amin teljes fény árad a szobába, é... (2011.04.27. 21:13)elmélkedés a párkapcsolatokról
Nóóri:
Ez hihetetlenül szép lett! Ahogyan játszol a szvakkal, "megmásíthatatlan" :) (2011.03.12. 21:11)Valami...
Aropa:
Járj emelt fővel! Biológusnak lenni kúl, de egész életedben valszeg kicsit "más" leszel mint a leg... (2010.12.26. 20:32)...
Egy hatvanas házaspár a 35. házassági évfordulóját ünnepelte egy romantikus kis vendéglôben. Hirtelen megjelent az asztaluknál egy icipici tündér, és azt mondta: – Amiért ilyen csodálatos példát mutattatok másoknak a hosszú, boldog házasságra, most mind a ketten kívánhattok tôlem valamit! – Úgy szerettük volna körbehajózni a Földet csak egyszer! – sikkantotta a feleség. A tündérke suhintott egyet a varázspálcájával, és – csiribí-csiribá! – már ott is volt a feleség tenyerében két jegy a Queen Mary II-re. A férj gondolkozott egy percig, aztán így szólt: – Bocs, édes, de ilyen alkalom nem lesz még egyszer. Én azt kívánom, hogy legyen egy harminc évvel fiatalabb feleségem. A feleség nagyon elszomorodott, de a kívánság, az kívánság. A tündérke suhintott egyet a varázspálcájával, és – csiribí-csiribá! – a férj máris 95 éves lett. Az erkölcsi tanulság ebbôl az, hogy a férfiaknak, akik hálátlan piszkok, nem lenne szabad elfeledniük, hogy a tündérkék is nôk.
Bár a bárd csattog felettünk, a humort nem söpörhetjük a rendszertan táblázatok alá, ím egy kedves kis gyöngyszem:
A kisbéka elmegy a jósnőhöz a jövőjéről érdeklődni: - Kedves kisbéka, belenéztem az üveggömbömbe és megláttam a jövőd. Holnap fényképező gépek csattognak majd körülötted és jön egy gyönyörű lány, aki mindent tudni akar majd rólad és a szívedbe fog látni. - Valóban? És hol fogok találkozni azzal a gyönyörű lánnyal, egy bálban? - Nem, a biológia órán.
Valahogy így néztünk ki szombat délután. De ne szaladjunk ennyire előre.
Péntek, hajnal: megszólal a telefonom, kelni kell.
Péntek, reggel: Nyugati pályaudvar.
Péntek délelőtt: megérkezünk Drégelypalánkra, ahol már vár minket a tanárbácsi, mellékállásban fuvaros, így nem kell a táskákat a szállásig cipelni.
Gimiben volt már terepgyakorlatunk, akkor még biosztábornak hívtuk, kemény egyhetes munkával sikerült megjegyezni azt, hogy pásztortáska. Most se vártam többet magamtól, de még élt bennem a remény, hogy fejlődőképes vagyok, azonkívül szeretek túrázni, odavagyok az új tájakért, és a világért se hagytam volna ki a gumicsizmás részt...
Igen, ami messziről üde, zöldellő rét tele sárga virágokkal (boglárka), az tocsog a víztől, és el lehet csúszni benne. Az óvoda óta nem mászkáltam gumicsizmában, azt hittem rossz lesz, de meglepően kényelmes volt :)
A gondok akkor kezdődtek, amikor elindultunk a susnyás felé, és a vízszint aggasztóan közeledett gyanúsan rövid szárú csizmám pereme felé... A folytatást sejthetitek, eleinte aggódva, majd csendes beletörődéssel figyeltem, ahogy a centiből fél, majd negyed centi lesz, végül a hűs ár elborítja jobb, majd bal zoknimat... Nem, cseppet sem volt rossz, én rettenetesen élveztem, és még azt is sikerült megtanulnom, hogy hogyan ismerjem föl a parti sást.
Az meg végképp halálos volt, amikor már az aszfalton csattogtunk, nekem meg még mindig olyan hangom volt, mintha egy patakban gázolnék. A zoknim vagy három napig száradt utána...
Szombaton elbuszoztunk Hontra, onnan gyalogoltunk vissza Palánkra, érinte azt a bizonyos romot, ami felhőbe hanyatlott úgy párszáz éve. Az előző esti zuhénak köszönhetően sártenger fogadott minket a hegyoldalban is, ami sokkal aggasztóbb volt ennél, az a szúnyograj, ami árnyékként követett minket. Most olyan a karom, mintha festékkel bepöttyöztem volna.
A legnagyobb sikerélmény az volt, amikor sikerült egyből megismernem a szagos mügét, pedig addig csak képről láttam, és különben is :D
Meglepő módon elég sok minden ragadt rám, és annak max a fele lehetett sár. Gyönyörű virágokat láttunk, és megtanultam még egy sást (nem lehetett volna ezt azelőtt, hogy írtunk volna belőlük?). Valamint akkora taplót találtunk a hegyoldalban, hogy ketten cipelték föl az útra (rövid fotózkodás után fájó szívvel búcsúztunk tőle, emléke örökkön szívünkben él).
A társaság jó volt, tizenfős csapatunk jó kedvvel csinálta végig a hétvégét, bár páran vasárnap délelőtt leléptünk (hiába, no, jön az évvégi hajtás).
Ami nem biológia, de legalább olyan jó volt: a csapat, a hangulat, a tábortűz, a robbantgatós sztorik. Az, amikor első este meggyújtottuk a tüzet, majd bemenekültünk a házba az eső elől, majd meggyújtottuk a tüzet, majd meggyújtottuk a tüzet, és sikerült vacsit főzni (ezúton köszönet a szakács(ok)nak, úgy tudom, senki sem kapott ételmérgezést :).
Ha most azt mondanám, megérte erre áldozni három napot, elég furán venné ki magát, mert nem volt ebben semmi áldozat. Biztos volt némi kényelmetlenség a sok szúnyog miatt, talán a sár miatt is, bár az engem a legkevésbé sem zavart, nehogy már habtisztán jöjjünk haza túráról, nem igaz? Jó volt három napra elszakadni a nagyvárostól, még nekem is, aki falun két hét alatt beleőrülne a csendbe.
Elérkezett az idő kicsit megismerkedni a biológia terepi részével, végre szikrázó napsütés és frissen rajzó szúnyogok vártak ránk az ócsai madárvártán. Kicsit belenézhettünk hogyan zajlik a madárgyűrűzés, aminek számomra az egyik mai napig rejtélyes része, ahogyan a madár tollait a hasán szétfújva a gyűrűző képes megállapítani a tartalék zsírrétegéből az állatka kondiját. Biztos ha már az ember vagy száz madárnál ezt végignézte már rutinból mondja. A mai termés néhány kis poszáta, fülemülesitke, cserregő nádiposzáta, fitisz és csilp-csalp füzike és nádiposzáta, akiket néha úgy kell kivarázsolni a hálóból, és van, hogy egy nap az ember háromszor fogja vissza ugyanazt az egyedet, mert szegény kismadár, mindig csak a következő hálóállásig jut el:). A költési időre való tekintettel a hálokat dél körül feltekertük, hogy minél kevésbé zavarjuk a családalapításon serénykedő jószágokat, és korszerű "fészekrakó" programot valósítottunk meg, mesterséges odúkat helyeztünk ki az Ócsa mellett induló tanösvényen, ahol megmutatta a táj igazi rejtett kincseit is nyári tőzike, a madárfészek kosbor, az indás ínfű, az ernyős sárma és a gyöngyikék formájában, akik nagy tömegben egy szatyorból néztek vissza ránk... És most következik az idillikus osztálykirándulásmeséles tárgyalás után a csattanó: miért éreznek emberek ingerenciát arra, hogy kimennek a "zöldbe" és egyből nekiállnak leszedni, levágni növényeket, vagy ne adj Isten szemetelni? Miért van az, hogy némelyek védett virágok árulásával bírnak csak pézt keresni, hát nincsen munka elég ebben az országban? Jó tudom, könnyen beszélek, sose éltem olyan helyzetben, hogy akár megforduljon ez a lehetőség a fejemben, de olyan rossz újra meg újra ilyeneket látni.
A madárgyűrűzésen jó néhányan csak mosolyognak, minek az egész? "Úgyis csak pár évig él a madárka, miért adjunk rá gyűrűt?" vagy "Minek teszitek ki ekkora stressznek őket?" és hasonlókat mondagatnak, hát íme a válasz: minden megfogott madár adatbázisba kerül, és vannak akik ebből a végtelen sok adatból nem kis dolgokat hoznak ki, például vonulásból kiderül, hogy melyik madár váltott stratégiát a klímaváltozás hatására (igen van klímaváltozás, aki nem hiszi nézzen ki az ablakon!), melyik faj egyedszáma indult csökkenésnek, és még ki tudja hány információ rejlik a gyűrűzési adatokban... Tehát a tanulság: ha gumicsizmás, hálóval és vagy odúval rohangászó, távcsővel eget kémlelő embert láttok a mezőközepén meg van az esély, hogy épp egy madarász. Aki azon dolgozik közvetetten, hogy sose jöhessen el az a bizonyos néma tavasz...
Csak, hogy valami vidámabb is legyen a természtevédelem keserű nehézségei mellett, megírom a mai nap nagy aranyköpését.
Nap közbeni lyukasóránkat Z-tanszéki pihengetéssel töltöttük. Haladt az idő, és Anna felsóhajtott: - Kéne menni tanulni... Erre Nóri megnézte az óráját: - Nekünk meg kéne menni mikóra! Mire Zsolti sóhajtva: - Kéne inni még egy sört!...
A most következő cikk megtalálható az origo tudomány rovatában is, de az elolvasás közben éreztem, hogy ide is ki kellene rakni. Egyszerre döbbentett meg és erősítette meg bennem azt amit már eddig is tudtam, egy országban csak addig működik a természetvédelem, amíg valakinek a pénzszerzése nem sérül tőle. Most is, mint mindig ebben a vesztébe rohanó világban, nyert a pénz. Most épp az ENSZben. További kommentet nem írok, mindenki olvassa el és legyen erősen kritikus szemű. Várom a reakciókat. (a tudtam, tudtam előre megmondhattam volna szöveget lefoglalom)
"A két és fél évente megrendezett konferencia idén nagy csalódásokkal zárult. Sikertelen volt a tonhalak kereskedelmére vonatkozó korlátozások bevezetése, a jegesmedvékből előállított termékek exportjának megakadályozása és a cápahalászati kvóta bevezetése is. Apró siker azonban, hogy az ENSZ elutasította az elefántcsont-kereskedelem enyhítését Tanzániában és Zambiában, és fokozott védelmet kapott a világ legszebb gőtéje.
A veszélyeztetett élőlények és a belőlük készült termékek nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezményt avagy CITES-t (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) 1973-ban írta alá 80 ország képviselője. Magyarország 1985-ben csatlakozott a megállapodáshoz, melynek ma már 175 ország tagja, és közel 35 ezer fajra vonatkozik. A fajokat az egyezmény két függelékbe sorolja; az I. függelékbe tartozó, kipusztulás szélén álló 900 fajjal tilos kereskedni. A II. függelék fajait szintén veszélyezteti a kereskedelem, de nem kritikusan, így megfelelő engedéllyel lehetséges a nemzetközi kereskedelmük. (Ide tartozik például a közkedvelt görög teknős is.)
Idén a természetvédők több pontban is elbuktak a halászokkal szemben. Elsőként elutasították a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) halászatának betiltását. Az ellenzőket vezető Japán sikeresen megnyerte a kis, szegény országok támogatását, akiket megfélemlített azzal, hogy a korlátozás tönkre fogja tenni a gazdaságukat, valamint kétségbe vonta a tiltás tudományos megalapozottságát is. Japán számára különösen fontos a tonhal, ugyanis ebből készül a legfinomabb szusi és szasimi, és ők importálják a kifogott mennyiség 80 százalékát. A kékuszonyú faj különösen nagyra becsült Japánban, egy 200 kilogrammos példány tavaly több mint 40 millió forintért kelt el a legnagyobb tokiói halpiacon. A döntés előtti este a japánok még egy fogadást is tartottak egyes delegáltaknak, ahol rengeteg tonhal szusit szolgáltak fel. A Monaco által előterjesztett javaslatot végül csak húszan támogatták, harmincan tartózkodtak, így nem sikerült kétharmados többséget elérni.
Vereséget szenvedtek a porcoshalak védői is, akik halászati kvóta bevezetését szerették volna a cápákra, jelenleg ugyanis nincsen rájuk vonatkozó szabályozás. A korlátozásokat támogató Egyesült Államok, Európa és Ausztrália azzal érvelt, hogy a szabályzás nélküli kereskedelem csak illegális halászathoz vezet, amely már így is végveszélybe sodorta a csipkés pörölycápát (Sphyrna lewini), a nagy pörölycápát (Sphyrna mokarran) és a közönséges pörölycápát (Sphyrna zygaena). Az ellenzőket ebben az ügyben is Japán vezette, s Kínával, Indonéziával és más országokkal együtt azt mondták, hogy szerintük a szigorítás komolyan veszélyeztetné a part menti országok gazdaságát, ezen kívül nehéz is volna betartatni a szabályokat. A cápavédőket elkeserítette az előterjesztés elutasítása. Jupp Kerckerinck zur Borg, a New York állambeli Cápakutató Intézet vezetője úgy fogalmazott: "Japán azért utasította el a cápa-javaslatot, mert ők fogják ki őket, Szingapúr azért, mert pénzt keresnek az uszonyok eladásával, és Kína azért, mert ők eszik meg őket." Egyetlen faj esetében sikerült csak kvótát bevezetni, ez pedig az Európában kedvelt heringcápa (Lamna nasus).
Elutasították azt a javaslatot is, hogy a klímaváltozás miatt jelentős veszélyben lévő, jelenleg II. függelékbe tartozó jegesmedvéket (Ursus maritimus) átsorolják az I. függelékbe, megtiltva ezzel a belőlük készült termékek kereskedelmét. Az Egyesült Államok előterjesztése az erőteljes kanadai, norvég és grönlandi ellenállás miatt bukott meg, akik azzal érveltek, hogy a jegesmedve vadászata létfontosságú az őslakosok számára. Frank Pokiak, a kanadai őslakosok egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy a sarkvidéken élők már generációk óta vadásznak a medvékre húsuk és bundájuk miatt. Elmondása szerint fenntartható vadászatot folytatnak, és ha nemzetközi tiltás születik, akkor sem fogják abbahagyni.
Mint egy korábbi cikkünkben már írtunk róla, két afrikai ország, Zambia és Tanzánia szeretett volna egyszeri engedélyt kapni, hogy kereskedhessenek az elefántcsontokkal. Az elefántcsont-kereskedelem 1989 óta nemzetközileg tiltott, elvileg tehát mindenhol tilos az állatok legális vadászata a csontok későbbi eladása céljából. A korábbi években azonban két alkalommal néhány afrikai ország egyszeri engedélyt kapott az elefántcsontok eladására, amelyből valamennyi összeget az elefántok védelmére fordítottak. A mostani konferencián Zambia és Tanzánia azzal indokolta előterjesztését, hogy az állatok náluk élő populációi az elmúlt években jelentősen megnövekedtek, és a szegény helyi lakosoknak jelentős hasznuk származna az eladásból, valamint annak egy részét ők is az elefántok védelmére szánnák. Az Egyesült Államok és néhány európai ország támogatta is az elképzelést, ám többek között a 23 tagot számláló Afrikai Elefánt Koalíciónak köszönhetően elutasították a javaslatot. Zambia és Tanzánia egyébként jelenleg az illegális elefántcsont-kereskedelem fellegvárának számít, és ha eleget tettek volna kérésüknek, akkor ez a helyzet valószínűleg csak tovább romlott volna.
A konferencián kiemelten foglalkoztak az internetes illegális kereskedelemmel is, amely az elmúlt években egyre nagyobb mértéket öltött. A világháló leegyszerűsítette a kereskedők és gyűjtők dolgát, akik így sokkal könnyebben találnak egymásra. A természetvédőknek ezért alkalmazkodniuk kell, s meg kell találniuk azokat a módszereket, amelyek révén ők maguk a védelemben kihasználhatják az internet adta lehetőségeket. Egy állatok jólétéért küzdő alapítvány felmérése szerint az interneten több ezer fajjal kereskednek, a bőröktől elkezdve az egzotikus madarakon át a fókabébiig, de a legnagyobb érdeklődés itt is az elefántcsont iránt van. Az alapítvány szerint a legtöbb illegális üzletet az Egyesült Államokban, Kínában, Ausztráliában, Európában és Oroszországban bonyolítják le."
Némi siker
Fokozottan védetté nyilvánították a világ legszebb gőtéjének tartott császári foltos gőtét (Neurergus kaiseri). Az Iránban őshonos, fekete-fehér mintájú gőtét a gyűjtők nagy becsben tartják (internetes feketepiaci ára 70 és 300 euro között mozog), ám eredeti élőhelyén már csak alig 1000 példány maradt belőle.
Elutasították Egyiptom kérelmét, hogy engedélyezzék a nílusi krokodilokkal (Crocodylus niloticus) való kereskedelmet. Az egyiptomiak az állították, hogy egyre több krokodil él az országban, ám a szakemberek erre nem találtak bizonyítékot.
Védelmet kapott a guatemalai tüskésfarkú leguán (Ctenosaura palearis) és három másik mexikói leguánfaj, amelyeket előszeretettel tartanak Európában és az Egyesült Államokban.
Skót állatvédők találtak egy albínó sünit, aki méltán érdemelte ki a Hógolyó nevet, háromszor nehezebb mint egy átlagos sündisznó. A videó azt mutatja be, hogy hogyan próbálják lefogyasztani őkelmét. Felmerül a kérdés, kell ennyire beavatkozni a természetbe, vagy hagyni kéne a sünöket úgy ahogy vannak, de főleg a Szigetországban egyre nagyobb gond, hogy a sünöknek kiraknak mindenfélét a kertbe, hogy odaszokjanak, meg hogy ez milyen nagy állatvédős tevékenység, így a jószágok elhíznak és nem tudnak összegömbölyödni, így könnyebb prédát jelentenek.
Persze engem is érhetnek vádak a téli madáretetéssel kapcsolatban, ami szintén az egész világon átrendezte nem csak a madarak vonulási szokásait, de morfológiájukat is, de én úgy érzem, hogy ha már ennyire tönkretesszük a környezetünket, kiírtjuk az erdőket és a többi, akkor legalább egy alternatív élőhelyként ajáljuk fel a kertünket, városunkat az ahhoz alkalmazkodni képeseknek. ( a csótány, a galamb persze kivételt képeznek, őket én se látom szívesen vendégül:) )
Bár a történet régi, de talán nem idejétmúlt! Kicsit a csoda, de sokkal inkább Pezse segítségével eljutottam a biológia oktv döntőjéig. A döntő szintén írásbeli volt, de biztos ami biztos megkérdeztem ofőm, hogy szerinte kiöltözzek e. Azt válaszolta, hogy nem hiszi, hogy néznék, hisz itt csak megírom a feladatsort és már jöhetek is el, szóval menjek csak kényelmesen. Tehát neki is indultam: piros tornacipő, lila nadrág és valamilyen poló, tán egy együttes, vagy egy nagy lepke volt rajta? Mindegy... Megérkezek és már a bejelentkezős standnál olyan furán néznek rám, mikor benyitok a várakozó terembe, meg is értem miért. Ott ülnek sorban diáktársaim ingben, blúzban, fekete szoknyában, nyakkendőben, sőt még zakót is viselt némelyik. Azt hiszem sejtitek micsoda tekintetek kereszttüzébe kerültem... Az igazi döbbenet azonban akkor ért, mikor vége volt az írásbelinek, de még a terembe kellett maradni és a felügyelőtanár elkezdte kérdezgetni, ki hova tanul tovább. Ezen felbátorodva a mellettem ülő leányzó és köztem a következő párbeszéd zajlott: - Ó látom szalagod van, most felvételizel, ugye? - Igen persze. - És te melyik orvosit jelölted elsőnek? Mert én most nagyon gondolkodok azon, hogy inkább Szegedet próbálnám meg... - Az Állatorvosit (szomszédom szemében még semmi változás), de biológia szakon. (döbbenet kiül a retinára) - Dehát akkor miért fárasztod magad OKTV-n? Oda nem lehet kemény bekerülni, nem?
Hirtelene mi zajlott le bennem? Kiderült, hogy a versenyzők közül egy lány jelölte meg még a biomérnökit, de azon kívül mindenki az orvosit jelölte meg, vagy fogja jövőre, és ezért agyon hajtják magukat, nyelvvizsgák, OKTV és minden ami belefér. Amit én tiszteletben is tartok, de cserébe miért kell lenézni azt, aki valami másra akarja használni a biológiát? Nem csak az orvosokat ismerjék el! Tudom, nagyon komoly és felelősségteljes hivatás, de ezenkívül van más területe a tárgynak! Attól kell őket külön kezelni, mert egy életen át ugyanazt az állatot vizsgálják és gyógyítják? A kölcsönös tiszteleten kéne alapulnia már végre ennek a társadalomnak, nem pedig azon, hogy már érettségikor a felsőbbségérzet leng át egyeseket... de mindegy is. Vannak kedves és tiszteletméltó orvosok és csak ez számít!
Gondolkodtatok már azon, hogy mi is a Nagy Törvény, ami mindent mozgat? Vagy abba belegondoltál már, mekkora is a Világ valójában? Esetleg megfordult már az agyadban, hogy mi is a Csoda, ami ezen a bolygón zajlik, mennyi összefüggéssel és talánnyal?
Egy kis gondolatébresztő (vagy épp magába feledkeztető) videó Cristóbal Vilatól: Nature by numbers. Zene: Wim Mertens Forrás: origo.hu
A nagy derültséget kiváltó és zhtől való őrüléstől megmentő biológia és kémia órai aranyköpések után íme a földrajzosok. Hasonlóan kegyetlenek és önmagukért beszélőek. Ezúton is köszönet még egyszer a BCSZIG Nepomuki Szent János osztályának értük!
Tanár: Magyarországon van a papírpénz meg a zseton.
Tanár: Milyen újítást hozott az ipari forradalom? Diák: Napelem!
Tanár: Egyszer belém jött egy FIATkisbusz és nem vicces, de felgyűrődött mint a harmonika!
Tanár: Norvégia felszínét a jégkorszak alakította… Diák: Az egy vagy a kettő?
Tanár: A Ferrari meg a lancsija…
Tanár: Mondjatok még olasz iparágakat! Diák1: Pizza, nápolyi, milánói, bolognai. Diák2: Fagyipar.
Tanár:Azért, mert a Somló előbb aludt ki, mint a Vezúv…mert az még ki sem aludt…
Tanár: …és a forró láván termesztik a legjobb bornak való szőlőt.
Tanár: Görögországban aztán pazarolnak a márvánnyal! Jön egy teherautó és kiszórja a törmeléket a tengerpartra és hogy aztán abból mi lesz, azt nem tudom… Diák: Nehezék.
Tanár: Melyik korszakban volt? Tegyél elé egy kis szócskát! Diák: Őskorszak? Tanár: Nee-em… Diák: Akkor jég…
Tanár: Megpróbálom besűríteni egy órába Svájcot, Ausztriát és Szlovákiát, mert mégis itt a közvetlen szomszédságunkban vannak.
Tanár: „Kit nem égettek már meg?” (inkvizíció csillagászati vonatkozásaira utalván) Diák: „Hát a németet! (→Kepler)
Tanár: „Milyen káros hatásai vannak az UV sugárzásnak?” Diák (jelentkezik, majd kiesik a padból): „Tizenegytől háromig nem lehet napozni!”
Tanár: Csak ülnek itt mint fatönkök az esőben...ne értsenek félre a fatuskók okosak, ülnek...és hallgatnak bölcsen.
Nóri kérésére osztom meg a pár héttel ezelőtti "barátságos" kis történetecskét.
"Egy csodálatosan szép szerdai napunk után, jókedvűen, este 7kor, cseppet sem fáradtan mentünk hazafelé Annával és Dorkával a metrón. A Stadionok névre hallgató megállónál, felszáll egy szimpatikus úriember (tar kopasz, bomber dzseki, terep nadrág és hogy teljes legyen a kép, az elmaradhatatlan fehér fűzős acélbetétes bakancs...). Szóval felszállt a barátnőjével (aki ugyan így nézett ki, csak volt haja :P) és az "ölebükkel". Drága házi kedvencnek akkora volt a mancsa, mint az én tenyerem, de szerintem nagyobb is, és nem mondanám, hogy barátságosnak tűnt (tudjátok, a 101 kiskutyában is mindig olyan a kutya, mint a gazdi XD). Dorkáékkal picikét ledöbbentünk a látványtól, de azért beszélgettünk tovább... Az Örs vezér tere előtt 20 méterrel a kutya úgy döntött, hogy elfáradt és lefekszik. Gazdi elkezd bosszankodni, hogy pont a legjobbkor támadt ez az ötlet, majd miután kinyílt az ajtó, a szimpatikus fiatalember így szól a kutyájához - Menj Adolf, ott vannak a cigányok! - ösztönözvén a kutyát a felkelésre..."
Kedvenc egyetemünkön besűrűsödtek a programok, így a héten kimaradtak a vicces avagy inkább sírós történetek, és a világ kis és nagy kérdéseinek kivesézése is pangani látszik. Ám nem kell megijedni, nem fogytunk még ki a történésekből. Ebben az írásban kicsit felelevenítem a gimis múltat, tessék kapaszkodni!
A stressz néha a legváratlanabb dolgokra készteti az embert, főleg ha középiskolás és főleg ha biológiából/kémiából kell felelnie vagy dolgozatot írnia. Annak idején kis osztályom sem mentesült ezen megpróbáltatások alól, az ezek során született legnagyobb aranyköpéseiket szeretném megosztani, amit izgulás miatt vagy súgásfélrehallás miatt követtek el. Neveiket fedje homály, a mondandók úgy is önmagukért beszélnek...
Tanár: Milyen alakú lehet egy baktérium? Diák: Kör…meg csík…
Tanár: Milyen élőlény szerves anyagaid használja a tejsavbaktérium? Diák: Hát a tej…
Tanár: A legegyszerűbb szerves anyag, nyalogatni is szoktuk… Diák: Szén!
Tanár: Mit jelent a fosszília? Diák: kifogyni!
Tanár: Orsikám, számolj csak görögül 10-ig! Diák: Mono, sztereo…
Diák: A hüllőknél tojásban fejlődik a bébi Tanár: Jobb szót használj! Diák: Fióka (Tanár: Ez rosszabb)
Tanár: Mi a gumi? Diák: Hát az ilyen cé tízezer meg ilyenek… Tanár: Hogy állítják elő a benzint? Diák: Kőolajból frakcionálázással
Tanár: Az emberre is hat a szupernormális inger? Diák: Pl. egy nagyobb méretű csokit jobban szeretünk mint egy sportszeletet.
Tanár: Ha valaki megy a pók mögött és felszedi a hálót, akkor a pók nem megy vissza, hogy ANYÁDAT, és megmarja… Tanár: Ez itt egy barnamoszat, ha megszagolod a tenger szaga jól látszik.
Tanár: Fenyőfából sok minden készül egy asztalosműhelyben. Diák: Pinocchio…
Tanár: Az éticsiga sem fordul magába és termékenyíti meg magát bánatában hogy nem talált párt.
Tanár: HÁZIKÉSZÍTÉSŰ BODZASZÖRP! Vedd elő a kémiafüzetedet és írd föl, legalább tanulunk valami értelmeset is!
Tanár: Marcikám mi ez a kis viccelődés itt a képlet végén? Diák: Kettős kötés
Tanár: Minden, ami az ivaros szaporodással kapcsolatos, az G-vel kezdődik…ilyen ugye a G-pont is…
Tanár: Miben különbözik a gyökér a levéltől? Diák: Nincsen benne zöld!
Tanár: Sejtek felépítő folyamataihoz szükség van glükózra, és jó ha van még a szervezetben készen…Marci? Diák: Tej! Tanár: Jó legyen. Mit csinál a tejből a szervezet? Diák: Tejsavat. Tanár: Édes fiam, te hülye vagy.
Tanár: Mi befolyásolja a növények gázcseréjét? Diák1: A gázcserenyílás Diák2: A levelek száma Diák3: Savas eső!
Tanár: (csiga jellemzésekor) A reszelőnyelv lereszeli a növényeket és az elragadozott rovarokat. Tanár: Az emberek behurcolták a macskákat Ausztráliába, és azok megragadozták az erszényeseket.
Tanár: „Hogy hívják a homok és a víz keverékét?” Diák: „Sáár” Tanár: „ Hát így is lehet mondani, de éppenséggel a szuszpenzióra gondoltam”
Magyar nyelvről már sokan nyilatkoztak sokfélét. Az alábbi két példával azt a jelenséget mutatnám be, amikor az emberekbe ivódott udvariasság felülmúlja a valóság nyújtotta logikát. Kicsit érthetőbben: a magyarban számtalan formula és kifejezés van az udvariasság szolgálatában, ami már olyan szinten belénk ívódott, hogy olyankor is használjuk, amikor az teljesen logikátlan, sőt szinte már már ellentmondásos is.
Jelenet 1:
Leányzó már így is túl sok káros szenvedélyt vett fel a tárgyak mellett az egyetemen, de a dohányzás lehet, hogy már sok lesz (azok a csúnya perspektívák, fütyre mászó fekete tüdő, terméketlenség és társai...), így doboz cigijét odaadja csoporttársának, aki utólag is, már a doboz végén járva megköszöni, mire a válasz: -Ugyan már, fogyaszd egészséggel!
Jelenet 2:
A találkozóhely kijelölése az Örs vezér terén sem egyszerű, a metróval közlekedőknek biztos tájékozódási pont a vakok és gyengénlátóknak kihelyezett nagy Braille írásos tábla. Ha valaki nem tudja kapásból hol van a metrókijáratnál megkérdezi, hogy is néz ki az pontosan? Mire a válasz: - Majd meglátod!
A két jelenet akár egy gyenge szituációs szóviccnek is elmenne, de tényleg érdemes egyszer végiggondolni, hogy még hány ilyen formaság, üres kifejezés van a nyelvünkben, amit már annyit használtunk, hogy fel se fogjuk mit mondunk, csak beillesztjük a beszédünkbe, mert belső kényszerünk van rá. Egy német anyanyelvű tanáromnak is volt erre egy megfigyelése, miszerint egy többnemzetiségű rendezvényen akkor derül ki, ki a német és ki a magyar, amikor a közös étkezés van. Egy magyar bejön, udvariasan kérdezi meg melyik fogás micsoda, mikor asztalhoz megy megkérdi szabad e a hely, jó étvágyat kíván, "kérem szépen"-nel kéri el a sót, a kenyeret és így tovább (persze most a magyarok kultúrált, teszem azt értelmiségi részéről van szó, az utca emberétől ne várjuk el ugyanezt). Egy német beviharzik, felkap egy tálcát, összeszedi amit enni akar, leül az asztalhoz, aztán amikor végez, se szó se beszéd távozik. Tudom, tudom udvariassággal nem lehet messzire jutni, de ha egy külföldi ilyen pozitívan is lát minket, még se vagyunk annyira elveszett népség...
A viselkedés és megjelenés alapelemei még csak hagyján, az én kedvenceim, múlt vasárnappal, a rongálók lettek. Mert ugye mi mást csinálna az ember teljesen hülye szülötte, ha meccs után hazafelé tart a kisváros sporttelepéről? Természetesen berúg, mint állat és a nyomokat eltünteti: pici szilánkokra töri a sörös, boros, egyébpiás üvegeket a spottelep melletti park sétautacskáján, és lerugdalja az egészet a fűbe (nehogy anyuci rájöjjön?)... Gondolom mondanom se kell mi a hatás (az esztétikai rombolás mellett): nyáron elvágott kezű, térdű kétévesek, télen szétvágott tappancsú kutyák. Az már csak a vakszerencse, hogy a vasárnapi kutyás verseny négylábú résztvevői közül (tudtommal) csak egy járt szerencsétlenül, és nem von le semmit a vandál vadbarmok tevékenységéből. Súlyosbító körülmény: az én kiskutyám lépett bele, a sebet varrni kellett végül. Két hét, mire ráállhat a lábára. És még jó, hogy ilyen kevéssel megúszta...
Igen, igen... Nap, mint nap megbizonyosodhatunk róla, hogy az ember a legnagyobb állat... Ez általában szórakoztató, de többnyire fájdalmas... Egyesével, a budapesti társadalom naaaagy falkájából kiragadva nem is annyira szörnyűek, de, hogy kisebb-nagyobb, időszakos vagy állandó csoportokba verődve hogyan hatnak egymásra az már figyelemre méltó...
A minap 3 igen "szimpatikus", "értelmes", (12-13 éves) ?fiatalemberrel? volt szerencsém együtt utazni a buszon... A nemük megállapítása már alapból gondot okozott, ugyanis a fantasztikus új divat (emo) nemigen tesz különbséget a két nem öltözködési szokásai között... Elkövettem egy hibát: megpróbáltam kitalálni, hogy miért lehet olyan jó így öltözködni...
1: Vajon miért jó, ha a még teljesen gyermeteg izomzattal rendelkező srácok testhezálló nadrágot húznak a pipaszár lábukra? Talán szöcskének jók lennének, bár annak is vastagabb combja van, mint 1-2 kellemes lelkületű ifjúnak...
2: És mitől férfias az, ha ugyanez a helyzet a pólóval is...?
3: Nagy széles cipő a pipaszár lábhoz... Mintha kereszteznél egy szöcske lábszárat, egy kacsa lábfejével...
Igen, igen... És a hab a tortán a fantasztikus hajviselet... Azonban az i-ről nem hiányozhat a pont (ha tetszik, a cseresznye a tortán lévő habra :), magas fokú értelmi képességeikről és kifinomult kulturális érzékükről tett tanúbizonyságot viselkedésük is, miszerint hangosan röhögve népdalokat énekelgettek a tömött buszon... Bár ezzel nyilván nőstény társaik figyelmét kívánták felhívni magukra... Csak tudnám, hogyan döntik el ki milyen nemű... bár ki tudja, lehet, hogy ők maguk sem tudják... :D
A megfigyelés nagyjából negyed órán keresztül zajlott, akár akartam, akár nem. :) Ez egy volt a sok, magas röptű megfigyelésből, amit mindennapos utazásaink során tehetünk. Ám érdemes megfigyelni a tolakodó öreg néniket, akik csúnyán néznek rád, ha nem adod át a helyet, pedig szerintük kéne, avagy az öreg bácsi, aki akár az öledbe ül, ha nincs máshol hely és, ha sikerül arrébb csúszni mielőtt a feneke az öledben landol, akkor rém boldog vagy, stb...
Azonban a kulturális rendezvényeken megjelenő kulturálatlan egyedeket végképp nem értem... Ha nem tud énekelni az egy dolog... Ha nem tudja a himnusz szövegét rendesen az már elég nagy gáz... De hogy ezt még hangosan, éneklést imitálva, a környező emberek tudtára is adja, az valami fenomenális élmény :D
És eljött a reggel, amikor a Nap nem kelt föl többé.
Hiánya először nem keltett feltűnést – késő ősz lévén a sötétség megszokott volt ezekben az órákban. A reggeli dugóban ücsörgő emberek csak akkor kezdtek nyugtalankodni, amikor a szokott időben lekapcsolták a közvilágítást, minek következtében sötétbe borult a város.
A reggeli köd felszállt, az ég kitisztult, előtűntek a csillagok. A Hold azonban nem látszódott – nem volt égitest a közelben, amelynek fényét visszaverhette volna.
Ahol a Napnak már fel kellett volna kelnie, az embereken egyfajta hisztéria lett úrrá, és ahogy telt-múlt az idő, a pánikhangulat lassan az egész bolygóra kiterjedt.
Az első épkézláb riportot a Vatikán tette közzé. Ebben közölték, hogy immáron hivatalosan is itt a világvége, tessenek imádkozni, de különben aki még nem tért meg, annak se késő, jelentkezzen a legközelebbi templomban.
A válaszriportban bejelentették, hogy a sötétséget Allah küldte, hogy megbüntesse a hitetlen kutyákat.
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy bár egyelőre nem zárható ki a terroristatámadás, az amerikai nép ne essen pánikba, hiszen százhúszszázalékosan uralják a helyzetet. Azonban ha nem múlik el félórán belül ez az áldatlan állapot, felszabadító hadjáratot kezdeményeznek a Közel-Keleten.
A Greenpeace kijelentette, hogy ez tulajdonképpen a természet válasza a globalizációra és a káros emberi tevékenységekre.
Magyarországon (a világon szinte utolsóként, bár megelőzve Kambodzsát és Tádzsikisztánt) a kormányszóvivő tudatta, hogy a legteljesebb mértékig uralják a helyzetet – ezt a szófordulatot az amerikai Elnök beszédéből lesték el – és éppen most tájékoztatják a miniszterelnököt, aki jelenleg Cipruson nyaral családjával. Az ellenzék ultimátumot adott a kormánynak, hogy ha nem mondanak le, az utcára vonulnak, és a biztonság kedvéért még utoljára figyelmeztette a „ballibsi” minisztereket, hogy vonják vissza az alkotmányellenes reformokat, amelyek egyébként a sötétséget okozzák.
Az eszkimók gyorsan lőttek még pár fókát, bálnát, jegesmedvét, és felkészültek a hidegre.
- - -
Két hónap múlva a Nap úgy döntött, mégiscsak visszajön. Sugarai beragyogták a Földet, megolvasztva a mindent elborító hó- és jégtakarót.
Az eszkimók ledobták bundáikat, és módszeresen hozzákezdtek a bolygó benépesítéséhez.
Kóla: az egészséges életmód híveinek nagy ellensége, örök csaták szereplője szülő és gyerek között... de most kicsit másként, amolyan "tudományos" szempontból:
Fél liter kólában 20 kockacukornyi szénhidrát van (még anno szerveskémia órán kiszámoltuk, ha valakit érdekel a módszer, íme: 100 g kólában 10,6 g cukor van, ami az 1,04 g/köbci sűrűség mellett 500 köbcire számolva 55,12 g cukrot jelent. Ami megegyezik 20 db kockacukor tömegével)
A kóla pH-ja a benne lévő "ártalmatlan" étkezési foszforsavnak köszönhetően 2,39 volt, ezt egy nagyon speckó kis pH mérő pittyentette ki nekünk:). Ami egy 1-tól 7-ig tartó skálán azért erős (főleg ugye, hogy minél kisebb, annál erősebb...). De legalább megismerhettünk egy olcsó vízkőleszedőt, ami tényleg leszed mindent, ami karbonátot látott valaha, vízkövet, csontot, fogzománcot...
A szomszédról mindenki tudna legalább 10 olyan történetet mondani, ami alátámasztja, hogy az ember nem feltétlen a legértelmesebb állatfaj. Ám az emberi hülyeségnek is a legszebb válfaja, amikor önjelölt állattartóvá akar válni valaki. Ennél egyszerűbb feladata pedig nem is lehetne a mai világban, sajnos az állatkereskedők kevésbé lelkiismeretes része bárkinek bármit elad, csak fizessen érte időben.
Nos, a történet valahol Budán játszódik egy csendes kertvárosi övben. A főszereplő nagyon állatbarát, szinte felsorolni is nehéz hány élőlény fodult meg már nála, csak egyetlen apró gond van, nem úgy néz ki, mint aki ért is kiskedvenceihez. A macska meg a kutya még valami csoda folytán elvan nála (bár a szomszédba lakó biológus rendszeresen seprűvel kergeti el a macskáit a odúktól, hiába ez az élet rendje, azok a hülye állatok ne a leendő Madárbarát kertben vadásszanak cinkére!), ám egyik legutóbbi szerzeménye, egy agáma (legalább is, amikor fennhangon beszélt valakinek a telefonban róla, mintha ennek a fajnak a leírását adta volna: "há' tudod szép kis barna, helyes gallérral, olyan sivatagi gyík e!") nem bírta tovább: kereket oldott. A történet itt véget is érhetne, de hős szomszédunk végigjárta szépen a többi szomszédot, nem kis ijedelmet okozva a szökött gyíkkal. ("Micsoda egy hatalmas gyík elszökött? És ha nagymama egyedül lesz kint a kertben és szívbajt kap mert azt hiszi sárkány???")
Egy szó mint száz, az állatok nem plüssjátékok, még aranyhalat se vegyünk csak úgy. Az állat is érző lény, és amikor az ember állattartással próbálkozik kezdje hörcsöggel vagy aranyhallal, de ne egy baromi nagy odafigyelést igénylő hüllővel.
Meg ne feledkezzünk azonban hősünkről, kárpótlást szerzett magának az élettől: egy vadászgörényt. Reméljük most nagyobb sikerrel jár vele...
A cím önmagában már hibás: a budapesti Állatorvos-tudományi Kar egy ideje már a Szent István Egyetemhez tartozik, tehát maga az egyetem hatalmas, de igen, a karunk attól még "kicsi" (mondjuk az ELTE TTK-hoz képest). Ezen belül a biológia szak még kisebb: az első félév végére 21-en voltunk, most 17-en járunk be nap mint nap.
Persze, vannak hátrányai a kis létszámnak, amik igazából mégis előnyök: nem lehet (annyira) sumákolni, tanulni kell, matekból még házit is kapunk (apropó matek - az ország bioszszakai közül itt van belőle a legtöbb). Viszont éppen ezért közvetlenebb a kapcsolat az oktatóinkkal (már amelyikkel, van tanár, aki 20 embernek is tud olyan órát tartani, mint más 300 főnek), több lehetőségünk van segítséget kérni tőlük, az órák is interaktívabban folynak, mint máshol (a "máshol" itt főleg az ELTE biosz szaka, és megintcsak főleg mások elbeszéléseire támaszkodom, az esetleges pontatlanságokést felelősséget nem vállalok). Persze így is el lehet tűnni, de nehezebb. Egyfajta kis burok ez, olyasfajta védettséggel, amiről azt hittük, az érettségi után már nem találkozunk többet.
Kis egyetem, tehát mindenki ismer mindenkit, legalább látásból. Na és a bulik... Némely csütörtök estéért megérte végigszenvedni a hetet. Na és itt jön a kis egyetem, és az órarend rugalmasságának legnagyobb előnye:
kis manőverezéssel el lehet érni, hogy pénteken addig alhass, ameddig nem szégyelled.
Utolsó kommentek